A TÓ AJÁNDÉKA I.

 

 

Most egy különös esetet írnék le, amely lehet, hogy nem mindenkinek tűnt volna fel, de számomra egyértelmű volt az összefüggés, a történetet pedig teljesen megismerve az Önök számára is az lesz:

2007.09.12. volt, csípős-hideg (a naptár szerint ez is lehetetlen, mégis is így volt!) viharos erejű északnyugati szél fújt. Van, aki ilyen időben  ölben viszi ki a kutyáját ugatni, de én gondoltam megnézem, hogy kapnak ilyenkor a halak. Azt tudtam, hogy a szél sokszor meghozza a kapást is, bár sokan úgy gondolják, hogy horgászatra legalkalmasabb a 25 fokos levegő hőmérséklet, sima víztükör, napsütés,

de még a Nap is hátulról süssön! Sötétedés előtt nem sokkal érkeztem horgászvízünkre, a Milotai Süllős Bányatóra. Bíztam benne, hogy sötétedés után eláll, vagy jelentősen mérséklődik a szél, de nem ez történt, még erősebben fújt.

A szél csak dobálta jobbra-balra a kapásjelzőket, próbáltam  a botspicceket figyelni, de a botjaim is majd fel borultak, úgy himbálózott mindkettőnek a vége, mintha egy nagy hal küzdene rajta. Nem volt mit tenni, próbáltam viszonylag feszesre húzni a zsinórt, és bekapcsoltam a nyeletőféket a leglazább fokozatban. Akinek nem nyeletőfékes orsója van ezt úgy is kipróbálhatja, hogy a féket teljesen lazára engedi, bevágáskor pedig fogja az orsó dobját, és közben szorít a féken.

Reméltem, meghallom a süvöltő szél ellenére is a nyeletőfékem hangját, ha kapásom lesz. Figyeltem-füleltem, hátha lesz valami, éreztem, hogy valaminek történni kell. Éppen arra gondoltam, milyen fantasztikus dolog is, hogy ilyen zord időben, mikor a vízre nézünk nyomát sem lehet látni, micsoda kincs van a viharos hullámok alatt, mert a halak semmilyen életjelet nem adnak magukról, viszont mégis tudom, hogy történni fog valami. Még nem volt teljesen sötét, amikor az erős szelet is túlszárnyalva felvisított a nyeletőfékem. Az orsó karját elforgatva (ez a nyeletőfék kiiktatását szolgálja) határozott mozdulattal bevágtam, és egyből heves ellenállást éreztem. Számolva az ilyen kapásra, a másik féket is viszonylag lazára állítottam, így a bevágás után is dolgozott a fék, futott lefelé  zsinór, csak lassabban, mert ez a fék már szorosabb volt, mint a „kapásjelző” nyeletőfék, és ezzel el is kezdődött a hal fárasztása. Szokásomhoz híven most is kikapcsoltam a visszaforgásgátlót, és hagytam, hadd meneküljön a hal teljes erejéből, amivel persze jelentős erőt veszít. Közben a zsinórt a hajtókarral feszesen tartva a botoktól a stégre mentem – ami dobó és fárasztó helyül szolgál. Míg én megtettem az 5-6 m-t, halam addig legalább 30 m. zsinórt lehúzott, de a bottal kicsit keményebben rátartva sikerült is megállítani, majd megfordítani. A meglepődött haltól gyorsan visszanyertem az „ellopott” 30 m. zsinórt, de utána megint feleszmélt, és hevesen ellenállt, ugyanabba az irányba akart menekülni. Még most is igen nagy vehemenciával húzott, úgyhogy engedtem neki, de csak vagy 15 métert, majd az orsó csészéjét a tenyeremmel fékezve megállítottam. Erre jobbra-befelé próbált menekülni csökkenő, de még igen nagy erővel, ezért kénytelen voltam engedni megint vagy 20 m-t. Ezután ismét keményebben tartottam a botot, és éreztem, hogy halam mostmár engedékenyebben viselkedik. Közben süvöltött a szél, így a hullámoktól és a már beálló sötétségtől csak tippelni lehetett, merre jár a hal.

Próbáltam kettőnk közt csökkenteni a távolságot, ami sikerült is, mivel halam ellenállásán már éreztem a fáradtság jeleit. Már csak vagy 15 m-re volt tőlem a hal, és ez az pont, ahonnan a legnehezebb közelebb hozni őket. Ez most is így volt, háromszor is heves kirohanása volt, de mindig sikerült pár méter szökés után visszafordítani. Legtöbben ilyenkor veszítik el a csatát: vagy túl erősen tartják, és pukkan a zsinór, vagy kihajlik a horog, vagy a hal szája szakad ki, vagy nem tartják elég erősen, és a hal valamelyik bedőlt fára, vagy bokorra szalad, és ott szemvillanás alatt feltekeri magát és már szakítja is a zsinórt, mire a horgász észbe kap.

A kritikus távolságot legyőzve még mindig elég nagy erővel küzdött a halam, de már ekkor kezem ügyébe helyeztem a merítőszákot. Öt méterre volt tőlem, mikor sikerült megpipáltatni, és ettől fel is feküdt, de szákoláshoz túl nagy volt ez a távolság. Próbáltam közelebb húzni, de újabb kirohanás lett belőle. Rövid viaskodás után már szákolható távolságba került, rövid pipáltatás után egy pillanatra felfeküdt, de ekkor alá is merítettem szákommal, így már csak abban vergődött. A fárasztás kb. 20 percig tartott.

A partra kiemelve láttam, hogy gyönyörű kerek tőponty, 14-15 kg-osra becsültem. Végig futott bennem, amire pár perce gondoltam, hogy: történni fog valami, és az, hogy ezt nem  a szokásos kapásjelző módszeremmel fogtam, ráadásul milyen időben, és az is, ahogy ez a hal hogy küzdött. Rájöttem: mindez ami történt, a Tó ajándéka volt nekem, és bár különleges és értékes egy ekkora hal,  az csak töredéke annak az értéknek, amit egy ilyen horgászélmény és az ennek során szerzett tapasztalat  jelent.  Led lámpámmal rávilágítva csak gyönyörködtem  a szép testű aranysárga színű halban, majd óvatosan kiemeltem szájából a horgot, ezután két kézzel alányúlva kivettem a szákból, így helyeztem a vízre, óvatosan útjára engedve. Pár másodpercig csak állt egy helyben, majd az életét egy rövid farokcsapással megköszönve nagy sebességgel a mélység felé iramodott. Sokan nem tudják, de a horgásznak egy ilyen hal akkora érték, mint a műgyűjtőnek egy drága festmény, a különbség az, ha nem visszük haza, akkor is megmarad az érték. 

Horgászvízünk hideg és mély vize áldás és átok egyben. Áldás, mert itt ismeretlen az oxigén hiány, és jöhet bármilyen kemény tél, a halakat nem fenyegeti a kifagyás veszélye, a víz tisztasága, a kavicsos mederfenék miatt pedig húsuk íze megegyezik a tiszai halakéval. Egyébként a talajon keresztül a Tisza folyamatosan tisztítja horgászvizünket, áradását és apadását horgászvizünk szintje is követi, csak nem olyan nagy mértékben, és a víz sem zavarosodik be. Hátránya ennek a mély és hideg víznek az, hogy a ponty itt emiatt nem szaporodik, csak telepítések útján tudjuk az állományt növelni. Próbáltunk már ivadéknevelőt létesíteni, és ivóhelyeket kialakítani, de a hideg víz miatt a lerakott ikrák nem termékenyültek meg.

Tavunk lassan eléri a 20 éves kort (a történet idején 2007-ben vagyunk!), így már sok természetes táplálék is kialakult benne a halak számára. Elég, ha arra gondolunk, ami szemmel látható: az a pár kis fűz és nyár fa, rekettye, és egyéb vízparti növény, ami pár éve még alig volt észre vehető, már úgy megnőtt, hogy ontja magából két hónapon keresztül a virágot. A virág ezen bokrok-fák esetében pihéből áll, és a halak annak a magját eszik.  Ez a vízen 40-50 m-es- vagy még ettől is sokkal nagyobb felhőkben úszik, és ezeket követik a halak csapatostól, mert ebből (is) táplálkoznak, és akkor nem beszéltünk még a vízben kialakuló más – a halak számára táplálékot jelentő növényzetről és a csemegével terített asztalt jelentő rovarálca és egyéb, állati eredetű természetes táplálékról. Van, mikor a szél a „tallu erdőt” úgy tereli, hogy 50m. szélességben egy egész partoldalt beterít, ilyenkor  úszós készséggel lehetetlen horgászni, de a fenekező horgászok is megtanulnak ilyenkor „gitározni”, mikor a zsinórról pengetik lefelé a ráragadt pihéket.

Célszerű lenne folyamatosan, pár év leforgás alatt leváltani ezeket a fákat. Van aki már illatozó hársfákkal ültette be horgászhelyét, és ha nőnek annyit, hogy árnyékot adjanak, kivágja a rekettye bokrokat. Persze a haltartó helyként szolgáló fákat nem célszerű kivágni, de azok virága nem is jelentős mennyiségű, ágaikat metszve még az is csökkenthető.

Erről beszéltem. Írásom 2007-ben készült, a fénykép 2011.05.24-én. Persze a horgász ilyen helyzetre is talál megoldást. Erről a további májusi fogások II. menüpontban rövidesen olvashatnak! Minden esetre a kép alátámasztja az általam fent leírtakat. Ha mindenki úgy gondolná, rövidesen meg lehetne szüntetni ezt a horgászatot zavaró jelenséget. Persze a dolognak van jó oldala is:  nagyon sok hal köszönheti ennek életét.

(Folytatás a következő menüpontban: A Tó ajándéka II.)

 

Oldal: A Tó ajándéka I. (Horgásztörténet)
A MILOTAI TISZAVIRÁG HORGÁSZEGYESÜLET HIVATALOS HONLAPJA - © 2008 - 2024 - mlotahorg.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat