A NAGY TÜKRÖS ÉS A RAPALA SPRAY
(HORGÁSZTÖRTÉNET 2. RÉSZ)
...Ezért úgy éreztem, itt a pillanat, hogy betudom tuszkolni közepes méretű szákomba a jószágot, ezért bal kezemmel vízbemerítettem a szákot, és a hal lecsendesült úszása közben jobb kezemmel ráhúztam a feje felől a szákra, majd a zsinórt tovább tartva, jobb alkarommal átöleltem a hal farkát, és ebben a pozícióban partra húztam. Ahogy a szákot a hallal együtt megemeltem, el is tört, akkorát csapott a hal. Közben gyönyörködtem a hatalmas testű tükörpontyban. A horog ekkorra már ki is akadt a szájából, ezért nem lett volna jó még tovább fárasztani. A hal súlya: 16 kg. Felszerelés: 4,20-as harcsázó bot, 0,25-ös monofil zsinór, 1 db 2. sz. füles horog kulcskarikára fűzve, melyre közvetlenül (előke nélkül) rácsúszik a 30 g-os csúszó etetőkosár. A csali 1 szem Cukk vaníliás kukorica volt.
Mint látható a módszerem egyszerű, nem költséges, ha kérdezik a helyi horgászok, nekik is elmondom, ennek ellenére volt, aki odajött hozzám, és megvárta, míg kiveszem a szerelésemet, de még akkor sem hitte el, hogy így fogom a nagy halakat.
Pedig módszerem lényege az egyszerűségén túl, hogy nemcsak a szerelés számít, hanem a csali megválasztás, a kapás észlelése, a bevágás pillanatának megválasztása, a fárasztás és a szákolás módja, mind-mind az a sok apró részlet, amelynek bármelyik hibás végrehajtása eredménytelenséghez vezet. Makai András megrögzött tiszai, tiszabecsi horgász barátom ezt tömören így fejezi: „Horgászni tudni kell, nemcsak szeretni!”
Sokan próbálták már azóta a bojlit és a pelletet, volt aki eredménnyel, de többen még most is fogadkoznak, hogy egyszer úgyis rájönnek a módszeremre!
Egyik este pl. szúnyogriasztó spry-t használtam, mert igaz, hogy a Tisza-parthoz képest csak elenyésző számban vannak szúnyogok, de azért nem árt, ha nyáron van a horgásznál ez is. Mivel a hang jól terjed éjszaka, volt aki ezt meghallotta, és pár nap múlva mondták nekem, hogy rájöttek ám a módszeremre: tudják, hogy sprayt használok! Hiába mondtam, hogy ez nem igaz, nem hitték el. Na gondoltam, ha lúd legyen kövér: egyik este Varga Jóska barátommal horgásztam, és lent voltak azok is, akik „hallották, hogy spray-t használok”. Elkezdtem fújni a szúnyogriasztóval, és közben félhangosan mondtam Jóska barátomnak, hogy ez a jó fajta Rapala spray, ez a piros színű, de az a baj, hogy csak Mátészalkán lehet kapni, Fehérgyarmaton csak a kékből van, de az nem jó. Másnap épp szembe találkoztam a hallgatósággal, és csak sejtelmesen mosolyogtak.
Egy hét múlva Mátészalkán volt dolgom, és benéztem a horgászboltba, ahol az eladó a hasát fogta a nevetéstől, mikor elmesélte, hogyan követelték rajta a „Rapala spray-t”. De a fehérgyarmati horgászboltban is ugyanez volt a „probléma”, amin még a mai napig is nevetünk!
A fenti képen Kiss Lajos tiszabecsi barátom, aki számára már egy ilyen hallal történő fényképeszkedés is nagy élményt jelentett (amin nem is lehet csodálkozni), lent pedig szerény személyem ugyanazzal a hallal.