CSUKÁINK

Szerintem kissé méltánytalanul nevezik ezt a fejedelmi halat a "Vizek Útonállójának", igaz ez kifejezi zsákmányszerző stílusát, de a "Halak Királya", a harcsa is tesz ilyet (mármint, hogy rejtő színét, és a "terep" adta lehetőségeket  is kihasználva megbújva várja áldozatát, és "lesből" csap le rá, míg a harcsa és a süllő sokszor nagy területet járnak be zsákmányszerzés céljából) , no és a "Vizek Királynője", a süllő is, mégis fejedelmi nevet kaptak. A Mátyás Csuka elnevezés már jobban tetszik, bár ezzel a névvel a többi csukáénál vörösebb uszonyokkal rendelkező csukákat illetik, amelyek rövidebbek és vaskosabbak hasonló életkorú társaiknál az "ezüst", vagy más néven "köz", "közönséges"csukáknál. Karl Linne (de mondják úgy is, hogy: Linné Károly XVIII. szd-i híres svéd természettudós) leírásában olvastam, hogy két fajta csuka van (ez a Magyarországon élő csukákra vonatkozik, nem a Föld egyéb távoli részein találhatókra): az egyik uszonyai sárgásak, a másiké vörösesek. Ezzel a fentiekhez képest újat nem mondtam, csak azokat ezzel is megerősítettem, de mégsem ezért írtam le, hanem azért, mert megemlíti: a csuka kizárólag lesből várja áldozatát, és csak egyszer csap le rá, ha elvéti, nem megy utána. Mivel az 1700-as években még nem villantóztott senki, ezért nem is tudhatták, hogy ez nem így van: amíg a vízben van az általunk vontatott műcsali (villantó, wobbler, gumihal, twister, stb.), az utolsó pillanatig számolni kell ezzel a vérmes ragadozóval. Velem is sokszor előfordult, hogy már majdnem elérte a partot a villantóm, és a csuka akkor vágott rá, de volt rá példa, hogy csak annyit láttam, hogy a csuka kíséri azt, de "elfogyott" a víz. Ezért nagyon fontos, hogy az utolsó pillanatig úgy vontassuk a műcsalit, mintha azt a csuka már követné, és számoljunk is a rávágásával, ezért fékünk inkább egy fokkal lazább legyen, mint keményebb, mert már én is jártam úgy, hogy - igaz nem csuka, hanem egy legalább 8 kg-os süllő - a szemem láttára vágott rá a raplára, és a jól beállítottnak gondolt fékem a hírtelen rávágás miatt mégiscsak keménynek bizonyult, és egy szempillantás alatt vettem búcsút a drága Rapalától és a süllőtől is, igaz ez már jó 10 éve volt, de megtanultam a leckét! Mindezt a legtöbb horgász tudja már, de azért írtam le, mert még többen vannak, akik még csak most kezdenek, vagy ezután fognak elkezdeni horgászni.Aki bármilyen módszerrel fogott már csukát, az tudja, hogy ez igazi fejedelmi hal: elementáris erővel kapja el a csalit, legyen az kishal, wobbler, vagy villantó, és akrobatikus mutatványokat sem nélkülözve (vízből való kiugrás;"csukafejes"), vehemensen küzd, sokszor még a szákolás után is. Húsának  fejedelmi ízét pedig még nem is említettem! Köztudott, hogy a csuka és a süllő nem fér meg egy vízterületen, valamelyik mindig kiszorítja a másikat. Szerencsére a mi halaink "tájékozatlanok", mert csukáink a süllővel együtt jól megférnek nálunk, amit én a halgazdagságnak, és a mély víz miatt egy adott területre eső nagy térfogatú víznek tudok be. Volt rá példa, hogy ugyanazon a napon, ugyanarról a helyről süllőt, és csukát is fogtam. Kifogott süllőink és csukáink vaskosak, ami jóltápláltsugat jelzi. Emlékszem, még a 90-es évek közepén olyan soványka süllők kerültek kifogásra, hogy "hálni járt beléjük a lélek".2000-ben egy 11 kg-os csukát találtak, amely egy mélyre nyelt horog miatt pusztult el. Azóta több nagy csuka "megtépte" már a horgászokat, de ahhoz hasonló nagyságút nem sikerült még kifogni. Többen elmondták, hogy harcoltak már 10 kg körüli csukával, de mindig a hal győzött. Jelenleg egy 900x100 m , és az azzal összeköttetésben lévő 30x60 m, valamint 15x40 m-es vízzel rendelkezünk. A középső vizünk fákkal, bokrokkal benőtt, hínár is van, de épp csak annyi, amennyit egy csukázó horgász szeretne: van hol elbújni a halnak, de nyugodtan lehet pergetni is. Itt egy nagy csuka most biztosan "lakik", amelyikkel már évek óta nem bírnak: már háromszor szakított - szószerint az őt megakasztó horgászokkal. A nagy csukák nevükre azért mégis rászolgálnak: nem sok életjelt adnak magukról, néha lehet látni egy-egy hatalmas rablást, ami: nem is süllő, nem is harcsa, nem is más békés hal loccsantása, hanem igen, ő a nagy ragadozó, amelyik nagyon sok horgásznak az álma: 10 kg. feletti, de nem csodálkoznék, ha 20 kg-hoz közeli csuka lenne az. Azért is nehéz őket horogra csalni, mert rafináltságukon kívűl még ritkán is táplálkoznak. Horgászvizünkön csak kevesen horgásznak csukára, én is csak néha-néha dobok egy párat rapalával, kishalat is inkább csak süllőnek kínálok fel, előke nélkül, de volt már, hogy megjártam: a kb. 5 kg körüli csuka pár másodperc után elharapta a zsinórt. A lenti képen egy 3,80-as csuka látható, amely SR-9-S típusú Rapalára  kapott.

 

Ez egy "ezüst" csuka, vagy másnéven "köz", "közönséges" csuka. 

A képen Őri Krisztián látható egy "másfeles" csukával. Legtöbb kifogott méret az 1,5-2,5 kg közötti, ezeket kevesen fényképezik le. Krisztián éppen az általam napijegyesk részére ajánlott helyen fogta ezt a csukát. A képen is látható, hogy itt már kényelmesen el lehet férni.Érdekes módon a gumihallal horgászók a legeredményesebbek a csukavadászok közül, ez is arra kapott. Örömmel konstatáljuk, hogy csuka is van nálunk minden méretben.  Minden évben látjuk a partközelben a 10-12 cm-es kis csukákat is, mindez természetes szaporulat!Rövidesen újabb képekkel bővítjük  csukáink bemutatását a csukáink II. oldalon, bár tény, hogy az igazi nagy csukák még nem kerültek kifogásra!

 

Oldal: Csukáink
A MILOTAI TISZAVIRÁG HORGÁSZEGYESÜLET HIVATALOS HONLAPJA - © 2008 - 2024 - mlotahorg.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat